A Pfizer-mellékhatások csoportban írta le egy fiatal 3 gyermekes édesanya az oltás-kálváriását.
"Az én sztorim úgy kezdődött, hogy június 5.-én beoltattam magam a Pfizer első adagjával. Oltás után szédülés volt semmi egyéb. Majd 6 nap után lezsibbadt a karom ellilultak az ujjaim, és olyan fájdalmaim voltak, mintha kalapáccsal ütnék a körmöm a karom pedig valaki felgyújtotta volna.
Nagyon megijedtem és nagyon rosszul éreztem magam ezért elmentem a helyi (Tiszafüred) orvosi ügyeletre, ahol kb. lebondoztak.. Ezért tovább mentem a karcagi kórházba, ahol kaptam egy trentalos infúziót és azt mondták, hogy ez egy Raynaud autoimmun betegség, és majd kérjek időpontot immunológiára. Írtak fel gyógyszert, majd hazaküldtek.
Az ezt követő napokban nagyon fájt még a kezem, ezért felkerestem a helyi sztk-t és ott is azt mondtak Raynaud szindróma. Ekkora már volt időpontom reumatológushoz. Elmentem. Ott is hasonló dolgokat mondtak csak pluszba még azt is, hogy tumorom van a nyakamba.. elküldtek vizsgalatokra.. Nagyon fájt továbbra is, ezért nem vártam meg az eredményeket, felkerestem a drnőt, hogy csináljunk valamit,mert borzasztóak ezek a rohamok. (a rohamok érgörcsöt jelentettek, pillanatnyi bénulást, lángoló fájdalmat és kalapácsütés-szerű lüktetést a körömházban) majd elkezdtünk egy 10 napos kezelést, ami 1 trental infúzió, ultrahangos, elektromos kezelésből állt. Eközben végig próbáltam eljutni Debrecenbe, de nem vették fel a telefont, és azt mondták hogy nem fogadnak időpont nélkül. Októberre kaptam volna időpontot immunológiára. Ezért Felhívtam a Honvéd kórházat nem-e fogadnának a problémámmal. (ekkor már napi 12 gyógyszert kaptam plusz napi 6 medrolt)
A 8.napon este még jobban fájtak a kezeim, a rohamom több mint 4 óráig tartott.. Ezért mentőt hívtam... Karcagon kaptam egy izomlazító infúziót, és mondtam a dokinak, hogy nem az izmom fáj ezért lecserélte voltaren infúzióra. Majd ez lecsöpögött, jött egy nővérke, kivette a tűt, orvos meg se nézett utána, és hazaküldtek. A papíromba azt írták, hogy megszűnt a fájdalom, de ez nem fedi a valóságot.
Másnap 9 órára mennem kellett Ct-re Karcagra, onnan Tiszafüredre a kezelésre. Mondtam a doktornőnek, hogy az éjszaka ügyeleten voltam, és a fájdalomtól már akkora úgy le voltam gyengülve, hogy öklendeztem is. Kért egy időpontot nekem kéz dopler uh-ra ahova 2 nap múlva kaptam időpontot. Elmentem. Ott kiderült: artériás trombózisom van. Mindeközben az ujjaim már majdnem hogy feketék voltak. A középső ujjamon már elindult a sorvadás a nem megfelelő vérellátás miatt. Szóval írt egy szakvéleményt a doktornő és adott egy beutalót Debrecenbe. Még most is itt vagyok 2 hete már. Olyan szinten félrekezeltek, hogy konkrétan az amputálástól próbáltak vissza hozni. Mivel kaptam egy artériás trombózist 2 helyen a könyék alatt, és mivel nem azonnal lettem műtve. Így rátapadtak az érfalra és infúzióval, értágítással próbálják tágítani az ereimet.
3 nap múlva az Alprestinnek köszönhetően és a Debrecen lll. BELGYÓGYÁSZATON dolgozó Dr Szocska Endrének köszönhetően javulást tapasztaltunk. Voltam érfestésen, így még biztosabb infóink lettek a vérrögökről. Valószínű, hogy lesz egy ér műtétem. A lábamból vesznek ki eret, és az alkaromba teszik. Ha nem, akkor még sokáig fog tartani az értágítás, míg a hajszálerek kitágulnak.
Zsibbadtak az ujjaim. Mindenféle vizsgálatom, tesztem volt. Minden betegséget kizártak. Tehát nincs tumor sem.. Megállapította a doktor úr, hogy ez az oltástól van. Tönkretette az oltás az életem. 3 gyermeket egyedül nevelek. 3 hete nem láttam a lányaimat. Hajfonásokból, hajhossszabbításokból és egyéb hajkreációkból tettem le a kenyerünk javát az asztalra eddig. Szeptemberben kezdeném a Fodrász technikus iskolát. Arról nem beszélve, hogy egyik nap a 3. rohamnál teljesen lebénult a jobb kezem, és azóta is tartanak a zsibbadások. A csuklómnál is elkezdtek sorvadni a szövetek. Ami épp gyógyul. Az ujjamnál gennyes seb alakult ki, ahol a sorvadás gyógyulásnak indult. A kezem kapacitását kb 40%-nak ítélném...ha fürdök nem jutok el már odáig hogy fel is öltözzek, mert annyira elfárad és fáj a kezem, hogy pihennem kell, hogy tudjak öltözni. Mit is mondhatnék.. Minden álmom az lett, hogy egészséges legyen újra a kezem., jelenleg is kórházban vagyok.. Már azt érzem, hogy a 7 hét alatt az ágy lett a börtönöm és a bilincsek az infúziók. Kérlek titeket. Ne OLTASSátok be magatokat.. Semmilyen alapbetegségem nem volt előtte.. Most meg 70 éves módjára kínlódok 30 éves fiatal nő létemre. Én majdnem meghaltam, majdnem amputálni kellett a karom.. Azért mesélem el, hogy elrettentse az embereket az oltástól a sztorim.. Remélem több eszetek lesz mint nekem.. Ha tehetném visszapörgetném az időt és nem oltatnám be magam. (Németh Szerén)
