A közel-keleti geopolitikai feszültség újabb kritikus szakaszába lépett. Donald Trump egyértelmű üzenetet küldött Teheránnak: a nukleáris program körüli vitát 10-15 napon belül le kell zárni egy új megállapodással, különben – az elnök szavaival élve – „rossz dolgok” fognak történni. Ez az időzített ultimátum nem csupán retorika; a háttérben komoly katonai és diplomáciai mozgások láthatóak, amelyek egyaránt szolgálják az elrettentést és a kényszerítést.

Katonai erődemonstráció a vizeken

A diplomáciai nyomásgyakorlást masszív katonai jelenlét nyomatékosítja. A világ legnagyobb hadihajója, a USS Gerald R. Ford repülőgép-hordozó és csapásmérő csoportja már átkelt a Gibraltári-szoroson, és jelenleg a Földközi-tenger nyugati medencéjében állomásozik. Egy ilyen kaliberű haditengerészeti egység mozgatása egyértelmű jelzés: az Egyesült Államok készen áll a gyors eszkalációra, ha a tárgyalások kudarcba fulladnak. Irán válasza nem maradt el: Teherán „határozott és megfelelő” viszontválaszt ígért bármilyen katonai agresszió esetén, fenntartva a kölcsönös elrettentés doktrínáját.

Pszichológiai hadviselés és gazdasági célpontok

A konfliktus egyik legérdekesebb eleme az iráni stratégia megváltozása. Teherán nemrég nyilvánosságra hozott egy listát, amely az Egyesült Arab Emírségekben (EAE) működő izraeli kötődésű vállalatok irodáit nevezi meg lehetséges célpontként. Szakértők szerint itt nem katonai meglepetésről van szó – hiszen a célpontokat felfedték –, hanem stratégiai kommunikációról.

Irán ezzel két legyet üt egy csapásra:

Kiterjesztett elrettentés: Jelzi, hogy egy esetleges háború nem korlátozódna a csatatérre, hanem a régió gazdasági stabilitását is romba döntené.

Diplomáciai próbatétel: Próbára teszi az Öböl-menti államok és Izrael közötti normalizációs folyamatot (Ábrahám-egyezmények), kényelmetlen helyzetbe hozva az Emírségeket.

Bár a határidő ketyeg, a tárgyalóasztalnál mély a szakadék. Vali Nasr, a Johns Hopkins Egyetem Irán-szakértője szerint a legnagyobb akadály a bizalom teljes hiánya. Teheránban élénken él a korábbi nukleáris alku (JCPOA) felmondásának emléke. Az iráni vezetés attól tart, hogy Trump egy újabb megállapodás aláírása után is találhat ürügyet a támadásra.

Nasr rávilágított: Irán nem elégszik meg ígéretekkel. Olyan szerződést akarnak, ahol minden részletesen rögzítve van, és amelyre sziklaszilárd garanciákat kapnak. Jelenleg azonban egyik fél sem áll közel ahhoz, hogy megadja a másiknak azt az engedményt, amit az „győzelemként” könyvelhetne el. A kérdés már nem csak a technikai részletekről szól, hanem arról, ki enged előbb a kétoldalú nyomás alatt.