Miért csapja be Marczingós a devizásokat?

A devizahiteles ügyek történetében nem először fordul elő, hogy egy európai bírósági döntést a médiában egyesek erőteljesen felnagyítanak, ami miatt úgy tűnhet, hogy végre megvan az áttörés. A C-630/23-as ügy körül most egy hasonló jelenség figyelhető meg, és ebben Marczingós ügyvéd az a figura, aki finoman szólva is túlértékeli a döntést. A kommunikációjában rendre megjelenik azaz értelmezés, ami szerint az ítélet lényegében minden devizahiteles szerződésre kihat, és az uniós jog mintegy automatikusan felülírja a korábbi hazai megoldásokat.

Ez persze jól hangzik, és hozza a kattintásokat a médiában, de jogilag nem állja meg a helyét!

Ugyanis az Unió nem általános döntést hozott, amely minden szerződésre igaz lenne. A C-630/23-as ügy nem az általános szerződéses konstrukciót minősítette tisztességtelennek, hanem egy nagyon konkrét problémára épült: az adós itthon már pert nyert (!) a bankkal szemben az „árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás hiánya miatt”, de szerződését a DH törvények újra érvényessé tették, és az Unió Bírósága ezt vizsgálta.

Amikor Marczingós azt állítja, hogy az uniós döntés minden devizahitel szerződésre vonatkozik, valótlanságot állít, mert nem minden devizahitel szerződés ügyében ment az adós bíróságra, hogy konkrétan az „árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás hiánya miatt” megsemmisítsék szerződését. Ez így ebben a formában tehát nem igaz, viszont abban a formában igen, hogy HA az adós pert nyer ilyen okból a bankjával szemben, akkor ezekben a speciális esetekben már minden devizahitel szerződésre alkalmazni KELL az unió bíróságának döntését.

Kissé cinikusan és némi humorral úgy is el lehet ezt mondani, hogy általánosan nem igaz, hogy ez megmenti a devizásokat, de azok körét viszont valóban általánosan megmenti, akik a tájékoztatás hiánya miatt nyertek a bíróságon. Tehát ez nem igazi általános feltétel, ennek ellenére Marczingós sajnos több problémás állítást is tesz.
Amikor azt mondja, hogy „Az uniós jogot be kell tartani!” az itt azt jelenti: Ha az adós bíróság előtt igazolta, hogy a tájékoztatása elégtelen volt, akkor további mérlegelés nélkül érvényesíteni kell az uniós ítéletet. (És az adós természetesen csak a rendelkezésre bocsátott forintösszeggel tartozik.)

Marczingós ezek mellett olyan állításokat is tesz, mintha az unió bírósága devizavételi és eladási árfolyamok alkalmazásával kapcsolatban döntött volna, ami nem felel meg az igazságnak, mert a C-630/23-as a „visszaérvényesítésről” szólt, az irányultsága fogyasztóvédelmi volt, és a fogyasztóvédelmi szabályok alapján tiltotta meg a szerződés érvényben tartását, de nem szólt pl. pénzügyi jogi alapelvekről. Amikor ilyen-olyan fórumokon már az szerepel, hogy „Marczingós László szerint a devizahitel-szerződések valójában teljes egészében érvénytelenek, amit az Európai Bíróság is megerősített”, nos ez a valóságtól teljesen elrugaszkodott, és a döntés ilyesfajta tálalása túlzott reményeket kelt az adósokban.

Túlmenően azon, hogy Marczingós ügyvéd milyen mesterkélt féligazságokkal építi ügyvédi és politikai karrierjét, az kétségtelen, hogy az ítéletből igenis okulhatnak az adósok. HA bíróság előtt kimondatik konkrét esetükben az érvénytelenség az „árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás hiánya miatt”, akkor nekik tényleg minden kamat és költség visszajár, és ilyen esetben már nincs további mérlegelés, így valóban „megmenekültek”. De a bíróság elé vitelt nekik maguknak vállalni kell, és (már bocsánat) nem fog a sültgalamb a szájukba röpülni. Mert nem általánosan vonatkozik az uniós ítélet minden devizaszerződésre, hanem csak az „árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás hiánya miatt” megsemmisítettekre!

Ennek belátását viszont Marczingós „nem nagyon erőlteti”, ehelyett inkább eladta magát a politikának, és az embereket becsapva próbálnak még valahogy szavazatokat szerezni vele a süllyesztőben végleg eltűnő Jobbiknak.