Melyik vírus lehet veszélyesebb annál, hogy az embertől elveszik az élet szentségének tiszteletét, az embert megfosztják emberi méltóságától és mivoltától?
Egy brassói kismama leírta hogyan is kell szülnie egy anyának az covidprotokoll szerint.
„Minden rendben volt, Tizenkilencedikén megjelentem az otthon összekészített babaváró csomaggal a kórházban, azt hittem, akkor be is fekszem a szülészetre. Gondoltam megcsinálják a tesztet, és míg megjön az eredmény külön terembe raknak. Kora reggel 7 órakor végezték el a tesztet, és aztán egyszerűen hazaküldtek, hogy majd estére menjek vissza, ha megvan az eredmény. Teljesen nem értettem, miért kell hazamenjek? És ha pont útközben fertőződöm meg, ha közben fogom magam és beülök egy kávéra egy kávézói teraszra, vagy a villamoson, vagy akárhol, teljesen logikátlan volt ez az egész. Hát jól van… ha ez a protokoll, legyek túl rajta.
Aznap este hat órára visszamentem. Megérkeztem a szülészet elé, odakinn már hideg volt, úgy 6 C fok lehetett. Rám szóltak, hogy várakozzak kinn a hidegben az ajtó előtt. Előttem még 5 terhes asszony várakozott, valamennyien közvetlenül szülés előtt voltak. Mind kinn ácsorogtunk a hidegben az ajtó előtt a nagy hasunkkal. 40 percet fagyoskodtam kinn a szülészet ajtajában, egy nappal szülés előtt, leülni sem lehetett, csak ácsorogni kinn a hidegben. MERT EZ A PROTOKOLL!
Átmegyek a válogatáson, közlik, hogy ZÖLD vagyok, azaz nincs covidom, a tesztem negatív lett. Beraknak két másik ZÖLD asszonnyal egy kórterembe. Valamennyiünknek ott volt a frissen végzett negatív covid-tesztünk, de ennek ellenére köteleztek bennünket, hogy maszkkal az arcunkon legyünk a kórteremben is, és úgy is aludjunk.
Másnap 11 órára vagyok kiírva a császármetszés előkészítésére. Bemegyek a műtőbe, persze végig maszkban és a műtőasztalra is maszkban kellett felfeküdjek.
Ekkor már éreztem nem kapok levegőt, fuldokoltam, kértem vegyék le rólam a maszkot, de azt mondták, ezt nem lehet. EZ A PROTOKOLL, HOGY BÁRMI TÖRTÉNJEN ÉN, A NEGATÍV TESZT ELLENÉRE MARADJAK MASZKBAN. Megjegyzem, ez a második szülésem volt, az első gyermekem születésekor oxigént kaptam, azonnal, hogy a szülőasztalra felraktak. Most meg bekötik az orrom és száma s levegőt is alig kapok. MERT EZ A PROTOKOLL!
Rosszul voltam, kértem adjanak oxigént, mert fulladok, de ezt határozottan elutasították. Nincs oxigén. Maszk van. PROTOKOLL VAN! Annak ellenére tették mindezt, hogy az orvosi készülékek, amikre rákapcsoltak, jelezték, hogy baj, van, kevés az oxigénszintem, valami nincs rendben velem.
Az altatóorvos rám mordult, hogy nyugodjak már, pedig hallgattam, meg sem moccantam. Egy örökkévalóságnak tűnt az idő, míg a doktor úr kiemelte belőlem a gyermekem. Végre…
De elvették tőlem a gyermekem azonnal, a gyerekgyógyász megvizsgálta, azt mondta minden rendben és ennyi…a bába vagy ki volt az, fogta a gyereket és vitte is ki. Én kiabálni kezdtem, amilyen hangosan tudtam, hogy ne vigyék el a gyermekem, míg nem látom, érintsem meg, öleljem meg egy pillanatra… de megint rám ordítottak, hogy EZ A PROTOKOLL!
Akkor hallottam, az orvos azt mondja elkeseredve: Hozzátok a gyermeket az anyjához! Így vagy tíz másodpercet örülhettem a kisbabámnak és ennyi, elvitték és 7 órán keresztül semmit nem tudtam róla.
Ezután engem beraktak az intenzívre, ahol gyógyszereket, köztük nyugtatókat kaptam, még mindig maszkban kellett lenni. Reggel 8 óra körül bejött a gyerekorvos és kérdezte, ki a Stoica anyuka. Mondom én. Közelebb jött és azt mondta, a baba nincs jól, egész éjjel hányt, és egyezzek bele, hogy vért vegyenek a gyerekemtől, hogy kivizsgálják, mert az a gyanújuk valami baktériumot kapott el. Úgy megijedtem majdnem elájultam. Beleegyeztem, hogy vizsgálják meg a gyermekem, de míg az eredményekre vártam úgy éreztem évek telnek el.
Végül 11 óra magasságban behozták a kisbabámat, a mellemre vettem, szopni kezdett és onnan fogva megszűnt a hányása. Egyszerűen a tápszertől hányt, amit a kórházban adtak neki, ahelyett, hogy ideadták volna nekem, hogy szoptassam meg. Miért kellett ezt az én gyerekem végigszenvedje velem együtt? MERT EZ A PROTOKOLL?!”
