Koós Viktória írása:
"Ha az élet citromot rak a kezedbe, csinálj belőle limonádét!
Kedves Gyerekek! Szülők! Mindenki, aki ismer!
Búcsúzom! Lassan összeszedem a holmimat és már nem találkozunk. December elseje van. Még 15 nap. Egy idézet van a fejemben: „ A víz szalad, a kő marad”. Én most kőszikla leszek. Értetek, a saját gyermekemért!
Én is édesanya vagyok.
Egy kislányé, aki anno a felhőkön ülve angyalként engem választott.
Csendben a háttérben harcolunk magunkért, a jogainkért, mindazért, amire eddig tanítottunk titeket: hogy szabad légy, szabad, önálló gondolkodó, aki ha kell, kiáll másokért, mások megbélyegzése ellen is. Nagy a vállunkon a teher, mert szemben állunk egy olyan irtózatos hatalommal, amit ti még nem értetek, de bízom abban, hogy a Jó Isten mindig a legjobb katonáit küldi a harcba, és talán ha el is veszítjük ezt a háborút, annyit megtehetünk értetek, hogy harcolunk.
Most már mindannyian látjuk, hogy megvezettek mindenkit. A II. világháború óta nem volt ilyen fokú megbélyegzése, jogaik elvétele az embereknek. Nem értjük, hogy a mi elküldésünknek ugyan milyen járványügyi haszna van, de kb. 20ezren felállunk. A médiában csak a negyedét említik, de ez nem igaz. Egy év alatt, amióta az oltás megjelent, már a 3.adagnál tartunk és jön a többi. Kétség sem fér hozzá. Nem tudom, mit lehetne tenni, hogy végre kinyíljon az emberek szeme?
Etika tanárként azt üzenem és egyben ez az utolsó etika leckém is hozzátok:
Én, mint magyar adófizető állampolgár nem adtam felhatalmazást arra, hogy az országot plakátolják tele uszító, gyűlölködő reklámokkal. Nem adtam felhatalmazást arra, hogy az embereket megosszák. Nem adtam hatalmat arra, hogy kineveljék ezt a sok Istent játszó embert!
Nem adtam hatalmat arra, hogy emberektől elvegyék a megélhetést adó kenyeret, azért mert nem vagyok hajlandó részt venni egy kísérleti génterápiás oltásban (nem védőoltás!!!).
Nem adtam hatalmat arra, hogy ne kapjak egészségügyi ellátást, újraélesztést, hogy elküldjenek több ezer egészségügyi dolgozót az állítólagos legnagyobb járvány közepén. Nem adtam hatalmat arra, hogy engem egészséges emberként megbélyegezzenek az Oltatlan felirattal.
Nem adtam hatalmat arra, hogy a gyermekeink életéből elvegyenek majdnem két évet és kényszerítsék őket az elzárással, maszkviseléssel. Az én etika óráimon egy olyan embert sem engednék át, aki a fentieket megteszi.
Kedves Pedagógusok!
Igen, most titeket szólítalak meg: nagyon sok helyről, iskolából hallani:
• Hogy csak oltott mehet be az iskolába (ez nem igaz, Kedves Szülők! Hallassátok a hangotokat a gyermekeitekért, mert nem ez van a Kásler féle határozatban).
• A gyermek nem eheti meg az iskolai ebédlőben a befizetett ebédjét, mert oltatlan.
• Nem tartunk kapcsolatot a szülőkkel csak online, de majd év végén beszámolunk róla, hogy hát végül is ez is működött.
• Tanárok, akik rendszeresen vegzáljátok az oltatlan gyereket az óráitokon, hogy miért nem oltatott még?
• Igazgatók, akik kihívjátok az oltatlan gyerekeket az iskola udvarára, és megfenyegetitek őket.
• Tanárok, igazgatók együtt- hazakülditek az egészséges oltatlan gyermekeket az iskolából karanténba.
• Iskolák, ahol csak oltott szülő mehet be a szalagavatóra?
Hát hol éltek? Hol élünk?
Ezt tanítjuk a jövő generációjának?
Beálltatok a sorba?
Azt teszitek pontosan, ami ellen óvjuk a gyerekeket!!! Elveszitek az alapvető jogaikat a tanuláshoz, a döntéshez a szabad élethez?
Kollégák!
Miért nem fogunk össze, és álltok ki a most elküldésre váró tanár társaitokért? Akikkel évek óta húzzátok a szekeret?
Miért nem parancsoltok megálljt ennek a diktatórikus rendszernek?
Ha minden igazgató ebben az országban NEM-et mondana erre, bezárná az iskolákat, vége lenne ennek a borzalomnak!!! Most lenne itt az ideje, hogy a bajban is összefogjunk, és ne nézzük tétlenül a történéseket. Elnézitek, hogy az a pár emberke, hogy harcol, küzd, hogy maradhasson, és ti semmit nem tesztek, hogy segítsétek őket!
Vétkesek közt cinkos, aki néma!
Bűn ezt nevelni a gyerekekbe. Nem asszisztálok tovább ehhez. Nem támogatom az Új Világrendet, amit 2025 március végéig készülnek kiépíteni nekünk. Ami most van készülőben, az számomra elfogadhatatlan. Hol vagytok biológia tanárok? Történelem tanárok? És a többiek?
Miért engeditek, hogy a történelem megismételje önmagát?
Soha az életben NEM gyógyítottak senkit erőszakkal. Velünk, emberekkel most ezt teszik.
Én olyan tanár szeretnék lenni, maradni, aki a jóra tanítja a gyerekeket, kritikus gondolkodásra, hogy lássanak messzebb attól, mint amit a pillanat láttat velük. Hogy ők békében, nyugalomban nőjenek fel, minden lehetőséget kihasználva, amit az élet felkínál nekik. Most mindent elvesznek tőlük is.
Számomra egy mérték van: az emberség.
Amíg nem áll vissza a rend, és elmebetegek irányítják a világot, amelyben most élünk, nem akarok visszamenni. Ha beoltatnám magam, és visszamennék, én magam is asszisztálnék a tervükhöz.
„A víz szalad, de a kő marad”.