„A súlyos COVID-esetek 80%-a teljesen, azaz 3x beoltott” – mondja Prof. Yaakov Jerris izraeli kórházigazgató.

„Jelenleg a legtöbb súlyos esetünk be van oltva” – mondta Jerris a Channel 13 News-nak. „Legalább három injekciót kaptak. A súlyos esetek hetven-nyolcvan százalékát beoltják. Tehát a vakcinának nincs jelentősége a súlyos betegségek tekintetében, ezért a betegek mindössze húsz-huszonöt százaléka nem oltott."

Jerris felfedte az esetek bejelentése során tapasztalható zavart is: 

„Problémás a súlyos beteg meghatározása. Például egy krónikus tüdőbetegségben szenvedő betegnek mindig alacsony volt az oxigénszintje, most viszont ha pozitív koronavírus-tesztje van, azonnal súlyos koronavírusos betegként  szerepel a statisztikákban. De ez nem pontos: a beteg csak azért van nehéz állapotban, mert súlyos alapbetegsége van.”

Hogy mindez hogy jöhet létre, hogyan magyarázható az ellentmondás, hogy ilyen hatékony vakcinák képtelenek megvédeni bizonyos 3x oltott embereket a súlyos fertőzéstől? 

A genetikai alapú vészhelyzeti vakcinák a koronavírus legimmunogénebb részét, a tüskefehérjét termeltetik le az emberi szervezet sejtjeivel. Mind az mRNS hordozó lipid nanorészecskék, mind az adenovírus alapú vektor vakcinák a tüskefehérje termelést az őket felvevő sejtekben, így leginkább az immunrendszer elsődleges őrszemeként szolgáló úgynevezett falósejtekben indítják be.

Azt viszont a média és a vakcinákkal haknizó víruscelebek elfelejtetik közölni, hogy az immunrendszer az idegen vírus fehérjéket termelő sejteket, potenciális vírusfertőzött sejtekként felismerve elpusztítja.

Nincs ebben semmi újdonság, hiszen ugyanez az autoimmun folyamat zajlik le az aktív vírussal való fertőzés során, amikor is a sejtek vírusfertőzöttségét az immunrendszer a burok fehérje termelés alapján veszi észre. És ezért a vírusfertőzött sejteket az immunrendszer elpusztítja. Magyarán az új genetikai oltásokkal létrehoztunk egy vírusfertőzésre jellemző immunológiai folyamatot, amely során a rendkívül hatékony immunizációért cserébe feláldozzuk a testi sejtek, így a falósejtek mindazon részét, amik tüskefehérjét termelnek. Az, hogy mennyi falósejt kezd el tüskefehérjét termelni, az attól függ hogy a gén/mRNS bevitel milyen hatékonyan játszódik le az 50/100 milliárd adenovírus vagy 40 trillió lipid nanorészecske hatására. Azaz az immunizáció mértéke olyan hatékony mint amennyi az immunizációért cserébe feláldozott, tüskefehérje-termelő testi sejtek száma.

Ezért ezen oltásokkal való oltás gyakoriságával igen óvatosan kell bánni. Hiszen ezen genetikai alapú védőoltások egy természetes vírusfertőzést utánozva nagymértékű sejtpusztulást tudnak a szervezetbe létrehozni, kilőve az emberi szervezet falósejtjeinek egy részét.

Ezeknek a hiánya pedig súlyos esetben egy átmeneti immunhiányos állapotot hozhat létre, amely során a túl gyakran oltott személy fogékony lesz a falósejtek által elpusztítandó fertőző vagy egyéb betegségekre. Ezért is van, hogy azokban az országokban, ahol politikai nyomásra ezen vakcinákat túl gyakorta használták (ti. túl rövid idő alatt több vakcinát adtak be) most már a háromszor oltottak esetében az immunrendszer átmeneti gyengeségével magyarázható folyamatokat találnak a klinikusok. Ez nem feltétlenül a vakcinák hibája, hanem azoké, akik a fenti hatásmechanizmus figyelembevétele nélkül teljesen érthetetlen módon ezeket a vakcinákat minden mellékhatás nélküli frissítő oltásokként próbálják eladni. Egy vírusfertőzésre jellemző tömeges sejtpusztulás azonban - mint ahogy a vírusfertőzéseknél is ismert - nem tekinthető frissítésként. A szakemberek (pld. az európai gyógyszerügynökség) ezért emelik föl a szavukat a genetikai alapú védőoltásokkal való túl gyakori oltakozás ellen.