"Én csak arra kérek mindenkit, hogy védje meg magát, a családját, és ha a környezetében, utcán, üzletben ilyent lát, ne habozzon odaállni az embertársa mellé, és közösen fellépni a megfélemlítés ellen."
Kikívánkozott belőlem ez az írás és nem azért, mert ideges, vagy dühös vagyok a történtektől, vagy mert éppen támogató kommenteket várok, hogy mindenki velem értsen egyet és közösen szidjuk a tömegpszichózis áldozatait. Inkább csak egyre erősödő szembesülés azzal, ami még eztán fog igazán felerősödni, főleg az oltás megjelenése miatt.
Tegnap este volt egy kis ügyem a bankautomatánál. A helyszínt úgy kell elképzelni, hogy az épületben egy külön bejáraton át elérhető helyiség, ahol minden esetben egyszerre csak egy ember tartózkodhat. Az ajtón semmiféle felirat nem jelzi, hogy maszkban szabad csak bemenni. Minek is, hiszen, hiszen csak az tartózkodhat bent, akinek éppen dolga van az automatával. Szóval miután végeztem a tranzakcióval, kiléptem az épületből. Az ajtótól a járdára levezető lépcső alján egy középkorú hölgy fejtetőig húzott maszkban hatalmas karcsapásokkal és felemelt hanggal rám förmedt, hogy mit képzelek én, maszk nélkül bementem a zárt helyiségbe és így meg úgy a koronavírus és fertőzés.
Aki ismer, az tudja, hogy én egy kedves, mindig mosolygós ember vagyok, de most nem ezt az oldalamat villantottam meg. Odaléptem a nő elé, aki ettől hátrahőkölt és most nem szeretném pontosan felsorolni, hogy miket is mondtam neki, mert nem tűri a nyomdafestéket, de maradjunk annyiban, hogy valószínűleg legközelebb kétszer meggondolja, mire egyszer beleköt valakibe. Gyanítom nem erre a reakcióra számított.
Ma délelőtt a páromat zaklatta egy biztonsági őr a boltban, mert szerinte nem szabályosan hordta a maszkot és kilátásba helyezte, hogy kivezeti. Persze őt sem kellett félteni és elmagyarázta az őrnek, hogy ha nem fejezi be, akkor ő viszi ki az épületből.
Korábban már voltam szemtanúja, amikor a boltban egy idős ember kiabált egy nénivel, mert szerinte nem tartotta be a 1,5 méteres távolságot, de egy barátnőmre, aki két kislánnyal volt éppen, egy pasi kihívta a rendőröket ugyanezért.
De amiért ezeket most leírtam, az az, hogy
valószínűleg ezek az esetek egyre gyakoribbak lesznek.
Ahogy telik az idő, amit ebben a megfélemlített világban élünk, úgy válnak majd mindennapossá ezek az inzultálások. Nyilván azokkal az emberekkel kezdték, akik segítik a tömegeket a tisztánlátásban, példát mutatva ezzel a kisembernek, aki már szintén ezt teszi a polgártársaival. A tegnap esti nőn is érezni lehetett, mennyire erős belső félelmei vannak. A vadállatok is támadnak, ha félnek. Ráadásul felhatalmazva érzik magukat a „védekezés” alatt jogellenesen meghozott rendeletek, törvények miatt.
Én csak arra kérek mindenkit, hogy védje meg magát, a családját, és ha a környezetében, utcán, üzletben ilyent lát, ne habozzon odaállni az embertársa mellé, és közösen fellépni a megfélemlítés ellen!
Nyilván ennél többet is kell tennünk, de ez is kell ahhoz, hogy lássák: összefogunk. Forrás: Normális Életet Akarunk
