Az író könyve tavaly jelent meg Világvége címmel.

"Egy drámaíró érzi, hogy hol tart egy színdarab. Első felvonás, második felvonás, utolsó felvonás, katarzis. Ez most egy katarzis állapot amiben vagyunk. Ez egy természetes állapota minden történetnek, minden életnek, egyéni életnek. A drámatörténet kétféleképpen tudja ezt felfogni: tragikusan vagy komikusan."

Hol tart most a világ Müller Péter érzése szerint? Van-e még felvonás, vagy ez az utolsó? Mi történik most a világban? Volt-e már ilyen valaha a világtörténelemben?

Globális, mindenre kiterjedő szorongás és pánik lett most úrrá az embereken. Nincs menekülőútvonal egy másik országba, mint azelőtt bármikor. Nem tudjuk most, hogy mit kell tennünk. Itt vagyunk a nemtudás kellős közepén, és mindenkinek a saját, egyéni felelőssége most, hogy hogyan éli meg ezeket a változásokat.

Minden világ vége valaminek az újjászületése is egyben. Az Istenfeledett ember a félelmétől csak a katasztrófát látja. Az Istennel szívében élő ember azonban tekintetét már az újjászületésre szegezi. Megérett valamire a világ, de vajon újabb bukás jön most, vagy felemelkedés?

Lehet-e most végre más kimenetel, mint a világunk vége?

Súlyos kérdések.