Gondold végig: Mi kell ahhoz, hogy egy 4 gyerekes magyar család eldöntse: itt hagyja a hazáját? 

"Egy ideje nem nézünk sem politikai-, sem vitaműsort. Híreket is egyre gyérebben olvasunk. Ha mégis, már némán, nem kommentáljuk hangosan. Minek is? Lélekben elengedtük a lehetséges jövőt Magyarországon. Lakás kifizetve egy évre egy másik országban. Menni kell. Talán majd onnan is tovább. Bárhová csak ne kelljen hallgatólagosan se asszisztálni az őrültek vezette kollektív neurózishoz. 

Olyan ez a fázis épp, mint a ravatalozóban. Már nem illik hangoskodni, érvelni, cáfolni, szidni az orvost, hogy miért így történt.

Nincs tovább feladatunk. Csenddel búcsúzunk. Magunkban készülünk."

Vajon hány ember fejében vannak hasonló gondolatok, nem tudni. Pedig a médiapropaganda szerint itt minden szép és jó. És mindent tudnak úgy tálalni, hogy kiderüljön: már megint mi vagyunk a legjobbak, legeredményesebbek, legsikeresebbek, legirigyeltebbek. Kár, hogy ezt az emberek kis hányada gondolja valóban így. Mert egészen más az, amit a propaganda közvetít, és más, amit tapasztal.

"A gyerekek még mindig nem értenek semmit abból, ami holnaptól vár rájuk. Őszintén szólva, mi sem. Indulunk a magunk vállalta sajátságos El Camino-ra. Néhány éber pillanatomban próbálok célokat vizionálni, amit hozhat az egy év. Csak, hogy legyen valami elgondolás, valami mondvacsinált értelem abban, hogy most mindent elengedünk. Meganuljuk a szelektív hulladékgyűjtést, tiszta alapanyagokból főzünk, bocikat látunk és tiszta réteket, nyelvet, rendet, demokráciát tapasztalunk és mutatunk a gyerekeknek. Ilyesmik.

A gyerekek az autók ablakaiból figyelnek. Némán rázkódunk egymás vállán. Nem gondoltuk ezt végig. Mert nem is lehet eléggé. "

Olvasd el egy család külföldre költözésének történetét. Ha lehet az egészet egyszerre, végig. Ne rémülj meg, pár perc elég lesz.

Aztán gondold végig, hogy mit kell tenni, hogy te és családod ne kerüljön ilyen döntési helyzet elé. Mert ez tényleg nagyon kemény.