Gibraltár a szélsőséges eset, amely megmutatja, hogy milyen zsákutca felé tart minden ország, ha nem méri fel reálisan, hogy mi jelent valódi kockázatot. Gibraltáron mindenki be van oltva, a fertőzöttek száma mégis drasztikusan emelkedik. Emiatt a kormány ismét korlátozásokat vezet be.

Az Ibériai-félsziget déli részén található 33 ezer lakosú brit városállamban a beoltottak aránya 119%, azaz a felnőtt lakosság 100%-a be van oltva, és egy jelentős része már megkapta a harmadik oltást is. Ennek ellenére október óta a Covid esetek száma folyamatosan növekszik. Bár a kórházi nyomás nem jelentős, de már elhunytak is vannak.

Ebben a helyzetben a kormány úgy döntött, hogy új korlátozásokat vezet be. Ezek az intézkedések egyelőre a tömegrendezvények felfüggesztésére, a beltéri maszk viselésére és a csoportos összejövetelek tiltására vonatkoznak. Később ezeknél komolyabb korlátozásokra is lehet számítani, ha az új esetek száma nem csökken.

A gibraltári lakosság értetlenül áll a helyzet előtt. Nekik azt mondták, hogyha beoltatják magukat, akkor a szigorító/korlátozó intézkedéseknek vége lesz. Gibraltáron teljes az átoltottság, így már nincs kire mutogatni a COVID esetszámok miatt. Itt bizonyítást nyert, hogy nem az oltatlanok okozzák az újabb hullámot!

A szakemberek és a politikusok a normális életet a nyájimmunitáshoz kötötték. "Nyáj" már van, csak immunitás nincs.

A lakosság be van oltva, a kórházakban nincs káosz, az egészségügyi rendszer képes megfelelően ellátni az oda bekerülő betegeket, mégis további áldozatokat kérnek a lakosságtól és újabb korlátozásokat helyeznek kilátásba. Mikor lesz ennek az egésznek vége? Ha mindenki felveszi a harmadik, a negyedik vagy a sokadik oltást? Ha még az újszülötteket, az állatkerti állatokat, a házi kedvenceket is beoltják? Addig amíg egyetlen ember is COVID miatt kerül a kórházba? Ez utóbbi valószínűleg sosem következik be, hiszen a vakcinák nem képesek megfékezni a vírus terjedését, illetve úgy látszik, hogy a betegség súlyosabb formáinak kialakulását sem.

Mi a helyes út?

Az egészségügyi vészhelyzet híveinek, azoknak, akik még mindig csak azt ismételgetik, hogy “háborúban állunk” a vírussal, választaniuk kell. Nem támogathatnak továbbra is két teljesen összeegyeztethetetlen elméletet. Ha a vakcinák jelentik az egyetlen és végleges megoldást a problémára, ahogyan azt sokan állítják, és a lakosság bizonyos csoportjait kellőképpen megvédik a fertőzéstől, akkor nem indokolt a bezárás, a korlátozás. Ha ezzel szemben továbbra is a korlátozások szükségességére hivatkoznak, mert attól tartanak, hogy a téli hónapokban drámai lesz az állapot a kórházakban, akkor el kell ismerniük, hogy a vakcinák nem megfelelőek, hanem csak egy eszköz a sok között. Ekkor viszont nem indokolt a polgárokra gyakorolt brutális nyomás vagy zsarolás az oltás beadatására. Csak egy válasz van, nem lehet egyszerre A és B is.

Mindkét esetben azonban teljesen értelmetlen az oltások folyamatos ismétlése:

• Ha a vakcinák hatásosak, akkor nincs szükség végtelen számú emlékeztető oltásra, kivéve néhány különleges esetet. 
• Ha viszont a vakcinák nem, vagy csak részben hatásosak, akkor mi értelme megismételni őket egy olyan vírus jelenlétében, amely egyre inkább eltér attól a vuhani verziótól, amelyre a vakcinákat eredetileg tervezték?

Hogyan lehet ebben az esetben hiteles az az ígéret, hogy az emlékeztető oltások tartós immunizációt biztosítanak az oltottaknak?

A gibraltári eset felszínre hozza a “vakcinák vagy lezárás” narratíva összes hibáját. Ez a kártya már nem játszható ki egyetlen országban sem. Az állandó riogatás, a kormányok kényszerítő beavatkozása, a kritikus hangok cenzúrázása, az ugyanazokra a kérdésekre mindig más válaszok adása előbb vagy utóbb még a legnagyobb oltás-, illetve lezáráspárti embereket is elbizonytalanítja. Forrás