"Csak ülök a kanapén és szétszakad a fejem, 1 hete megállás nélkül figyelem a híreket, mi következik, mi várható. Se éjjelem se nappalom.
15 éve diplomáztam orvosként és választottam a gyermeksebészetet. Sokan így ismernek, zöldben.
25 évesen elfogadtam, hogy rendben van az, hogy a barátaim minden hétvégén horgásznak, túráznak, utaznak, míg én havi 10et ügyeltem. És akkor még nem járt az ügyeleti pihenőnap. 
Emlékszem az első fizetésemre, amire vki csak annyit mondott: jobb napomon megkeresem.
Az első nyáron, büdöslábú gyakornokként nem én vettem ki szabadságot, hanem 2x1 hetet aludhattam hullaként, amikor jutott.
6 év szakképzés alatt extra motivált voltam, imádtam amit csináltam. 2009ben 3 hónap alatt az OBSIban lettem az, aki ma vagyok, úgy h a szeptikus kórteremben éltem és laktam, minden percemet ott töltöttem és lettem Gyermektraumatológus. 
2012ben leszakvizsgáztam és lettem a magam ura, felfelé ívelt minden. Megnyertem a fiatal gyermeksebészek fórumát, és traumásokét is. Nagy jövőt jósoltak Nekem.
Jövőt! Amit már nem látok: fáradt vagyok, csalódott, kiégett és dühös!
Az állami egészségügy belülről fal fel, addikció nélkül nehezen viselhető. Kinek a nők, kinek az alkohol vagy drog, nekem a sport.
Ha belőlem sikerült 15 év alatt a motivációt kiölni, akkor biztosan nem csak Bennem van a baj.
24 órám maradt egy méltatlan pókerpartyban elfogadni azt, hogy továbbra is fogoly legyek. Nem, nem a pénzzel van bajom, sokkal inkább az elvekkel!
Azzal h egy 60as években felújított műtőben dolgozom, ami 2. világháború filmben díszlet lehetne, ha nincs a Fuss a szegedi Gyermeksebészetért!  kezdeményezés az osztályra és az ambulanciára NEM jutott vna semmi!!!, és hogy 15 éve hallgatom, hogy majd 1x jobb lesz!
Most jobb lehetne, de erre belekeverik a politikát, a szakdolgozókat semmibe veszik, és úgy magyarosan megoldjuk "okosba".
Betegeim vannak, és szüleik, akikkel mindig emberséges tudtam maradni a problémák ellenére, és nem tudom mi lesz ha nem írom alá az új szerződést! Ha nemmel döntök, h nézek a szemükbe?
De van egy családom, Ők mindennél fontosabbak, és nem akarok korán halni, mint az átlag orvos.
24 órám maradt...
A kép hajnal 3 kor, két műtét közötti betegcserénél készült. Én vagyok a képen, aki 10percet alszik, hogy észnél legyen a következő életmentő műtétre..."