Kedves Barátom!

Csaknem két éve hallgatom a véleményed. Azt mondod, jobban tenném, ha otthon maradnék. Én hallgatok. Helyesled a lezárásokat és a korlátozásokat. És én csendben hallgatok. Követeled, hogy vegyem fel a maszkot, ha a közeledben vagyok. Én még mindig csak hallgatok. Az oltások hatásosságát hirdeted. Kicsit már megrándul a szám széle, de inkább hallgatok. Statisztikákat mutogatsz és számokat vágsz hozzám. Figyelni már nem figyelek Rád, de még mindig hallgatok. Magadról hangoztatod, hogy mindent csak másokért teszel. Társadalmi felelősségvállalásból. Most már inkább befogom a fülem, és úgy hallgatok. Azt állítod, toleráns vagy. Téged nem zavar az, ha valaki más véleményen van. És végre megszólalok.

Tudod, kedves Barátom, engem zavar, hogy Te más véleményen vagy. Éppen ezért – és mert ugyanazokat a hazugságokat mondod, amit az orvoscelebek – már nem is figyelek oda, nem vitázom, nem érvelek, csak hallgatok. Azonban ez az utolsó kijelentésed, miszerint „Nem zavar az, ha valaki más véleményen van”, gondolkodóba ejtett.

Ugyebár az első hullám alatt a Te véleményed oda vezetett, hogy emberek százezrei vesztették el a munkájukat egyik napról a másikra, gazdasági ágazatok estek ki, hónapokon keresztül otthon ültünk, mindennemű társas kapcsolatunk felszámolódott.

A második és harmadik hullám alatt a Te véleményed oda vezetett, hogy a kis elsősök nem tanultak meg írni, este nyolc után otthon kellett ücsörögni a számítógép és a tévé előtt az egész országnak, a barátnőjénél nem aludhatott ott az ember, maszkban kellett a kihalt utcákon sétálgatni, a kórházi ágyon haldoklókat pedig nem látogathatták meg még egyszer utoljára a gyerekeik, unokáik. A nagy nyitás (xD) alatt a Te véleményed oda vezetett, hogy az ország fele másodlagos állampolgárrá vált, nem látták el őket az orvosok (bár jogkövető állampolgárként fizették a tb-t), tízezrével oltották be a terhes nőket, orvosok és egészségügyi dolgozók ezreit rúgták ki az állásából.

A negyedik hullám alatt – ezidáig – a Te véleményed oda vezetett, hogy emberek millióit kergették egy olyan döntési helyzetbe, hogy vagy beoltatják magukat, vagy kirúgják a munkahelyükről; nem járhatnak be egyetemre/iskolába; el kell hagyniuk a hivatásukat; fel kell adniuk a karrierjüket. Havi szinten kell alaphangon 60-80 ezer forintot kifizetnie egy oltatlannak, hogy sportolhasson, dolgozhasson, külföldre utazhasson.

Ezeket az intézkedéseket mi láttuk előre, a Te véleményeden levők viszont ferdítésekkel, hazugságokkal leplezték a megvalósult jövőt. A Te véleményeden levők most elfelejtik, hogy ilyesmiket állítottak és terjesztettek:

„Két hét otthonlét elegendő, hogy letörjük a járványgörbét.”

„Az oltottak nem kaphatják el a vírust, és nem fertőznek.”

„Ha elérjük a nyájimmunitást, visszakapjuk a régi életünket.”

„Gyerekekre egyáltalán nem veszélyes a betegség, őket biztos nem kell beoltatni.”

„Nem lesz negyedik hullám!” (második se, harmadik se)

„Kétszer beoltatjátok magatokat és szupervédettek lesztek.”

„Az oltásnak nincs kockázata, csak egy szúrás az egész.”

A következő hullámok alatt a Te véleményed oda fog vezetni, hogy aki nem engedelmeskedik, az nem mehet be a boltba, nem szállhat fel a buszra, nem dolgozhat.

Így hát, mint ahogy korábban írtam, gondolkodóba ejtettél. Azon tűnődöm, melyik a legjobb kifejezés arra a megnyilvánulásra, hogy Téged „nem zavar, ha valaki más véleményen van”.

Talán a legjobb szó egyszerűen csak a hazug – hiszen, ha nem zavarna, nem próbálnál oly buzgón meggyőzni az igazadról. Nem érvelgetnél, nem terjesztenéd a propagandát.

Talán a megvető, lesajnáló – „mások” nincsenek azoknak a szupertudományos kutatások eredményeinek a birtokában, amit a sztárbiológusok és tini lányok gyomormosására szakosodott orvosok / tudósok / professzorok / szaktekintélyek (?) terjesztenek.

Talán a pimasz – „másoknak” túl nagy az igénye, túl sokat akarnak, de úgyse tehetnek semmit. Hadd hőbörögjenek! A szellemi előd száján már kicsúszott az álláspontod: nem a zsemle kicsi, hanem a pofánk nagy.

Talán az erőszakos – mint ahogy a szovjet katonák mondhatták a megerőszakolt 800 ezer magyar nőnek: „nem zavar, ha te nem akarod”.

Talán az embertelen – ideológiai gyökereid egészen Sztálinig kúsznak. „Én nem sajnálom a magyarokat. A magyarokat meg kell büntetni! Magyar kérdés vagonkérdés.” Őt nem zavarta, ha valaki értelmiségi, katona, földbirtokos, tanító, vagy csak egyszerűen szereti a hazáját. Több mint egymillió magyar ember véleménye nem zavarta. Marhaszállító vagonokba beférnek, és irány Szibéria. A Te véleményeden levőknek sem számít itt négymillió tudatlan mucsai. Majd tanul otthon a gyerek, majd megoperálja magát az oltatlan vakbélgyulladásos, majd elküldik egy év gondolkodó fizetés nélküli szabadságra, aztán többet már nem kell velük foglalkozni.

Talán mégis a legmegfelelőbb kifejezés a vérlázító. A Te véleményeden levők azt hiszik, hogy csak úgy okoskodhatnak, osztogathatják a tanácsokat, rákényszeríthetik a szarjaikat bárkire, emberi sorsokat tehetnek tönkre. Tudod, ez a helyzet nem tart örökké. Kíváncsi vagyok, később hogy számolnak el azok a lelkiismeretükkel, akik a Te véleményeden vannak, és az eszméiket oly hevesen hirdetik.

Talán durva szavak, de csak azért kapod őket, kedves Barátom, mert szeretlek annyira, hogy ne csak köpjek egyet szavaid hallatán. Engem az nem érdekel, ha elmentek beoltatni magatokat. Nem tisztem beleszólni, hogy egy felnőtt ember mit nyom a testébe, és ezt hányszor teszi meg. Eleve magánügy. Az zavar, amit a gyerekekkel és a magzatokkal műveltek. Az zavar, amit az oltatlanokról beszéltek – az a sok megalapozatlan koholmány, amivel megbélyegeztek. Az zavar, hogy a Ti véleményeteken lévő tömegek ereje tüzeli a hatalmat, hogy nyomást gyakoroljon ránk.

Nem zavar a véleményünk? Arról megfeledkeztél – és gondolom, ez sem zavar Téged, kedves Barátom –, hogy nekünk nemcsak véleményünk van, de vannak jogaink is!

Ölellek: P. Kornél

Forrás: Normális életet követelünk