Ajánlott olvasmány Jacob Siegel írása: A Covid-rendszer becsapott mindannyiunkat - Könnyen megtéveszthetővé tett a tömegek gondolkodását befolyásoló pszichózis?

A világjárvány egyik népszerű pszichológiai elmélete a „tömegek gondolkodását formáló pszichózis”, más néven tömeghipnózis, vagy egyszerűen tömegpszichózis. Mattias Desmet, a belga Genti Egyetem pszichológiaprofesszora által írt tanulmány azt állítja, hogy a Covid-vírusra adott válasz a szigorú politikát alkalmazó országokban azt szemlélteti, hogyan lehet az embereket a kollektív félelem állapotába hozni, amely könnyen manipulálhatóvá teszi őket, és hajlamossá teszi őket arra, hogy ellenálljanak az észérveknek és a kézzel fogható bizonyítékoknak.

Ilyen tömegpszichózis csak akkor következhet be, ha négy feltétel teljesül:

• a társadalomnak atomizáltnak és társadalmi kötelékektől mentesnek kell lennie;
• a legtöbb benne élő embernek átható értelmetlenséget kell éreznie saját életével kapcsolatban;
• megalapozatlan szorongást is érezniük kell, amely nem kötődik semmilyen konkrét okhoz;
• végül szintén megalapozatlan frusztrációnak és agressziónak is kell lennie az emberekben, amelyeknek nincs konkrét forrásuk.

Valószínű, hogy ezek a feltételek teljesültek az Egyesült Államokban, amikor a járvány kitört. Egy 2019 júliusa és augusztusa között 10 000 felnőtt amerikai munkavállaló körében végzett felmérés szerint öt emberből három magányosnak vallotta magát, ami 13%-os növekedést jelent az előző évi adatokhoz képest. Ez a szám még magasabb volt a közösségi médiát gyakran használók körében, akiknek 73%-a számolt be arról, hogy magányosnak érzi magát. Aztán jött a világjárvány, egy év, amikor az amerikaiak arról számoltak be, hogy kevesebb közeli barátjuk volt. Desmet érvelése szerint ilyen körülmények között a tömegmédia olyan narratívát tud elterjeszteni, amely az emberek számára megteremti a lehetőséget az egész társadalmat átható szorongás számára, és az egyébként elszigetelt egyéneket közösségbe kovácsolja a feltételezett fenyegetéssel való szembenézésben.

Desmet nem tagadja a Covid létezését és nem támadja a vakcinákat. Csupán azzal érvel, hogy a járványra adott válasz tudománytalan és túlreagált reakciók sorozatát vonja maga után, amelyek a kártékony elméletekre fogékony állapotba sodorták a közvéleményt.

Azok az emberek, akik hajlamosak a nagyszabású események szigorúan racionális magyarázatára, nem találják meggyőzőnek Desmet tömegpszichológiáját, de az elmúlt két év során történtek nagy része ellentmond a racionális elméleteknek. Miért lettek megbélyegezve bizonyos gyógyszerek, például a hidroxiklorokin és az ivermectin? A sajtó súlyos torzításait tapasztalhattuk, amikor a CNN a Nobel-díjas ivermectint lóféregtelenítőnek nevezte. Azt az ivermectint, amelyet korábban több mint 100 millió ember betegségeinek kezelésére használtak szerte a világon, pl. olyan betegség gyógyítására, mint a folyami vakság. Ezek a szélsőséges vélemények a múltbeli kollektív babonákra és erkölcsi aggályokra hasonlítanak.

A pszichológia lehetőségei is nyilvánvalóan korlátozottak az elmúlt két év eseményeinek megmagyarázását illetően. Nincs olyan pszichológiai elmélet, amely elegendő magyarázatot adna arra, hogy a világjárvány miért volt olyan jótékony hatással a pénzügyi tőkére, vagy miért vezetett ahhoz, hogy a technológiai ipar 1400 milliárd dolláros bevételi rekordot döntött 2021-ben. Ahogy a Marketwatch a közelmúltban megjelent főcímében fogalmazott: „A világjárvány éve egyúttal a technológiai szektor elképesztő pénzügyi eredményeinek az éve volt”.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy a gazdagok gazdagabbak lettek, bár ez kétségtelenül igaz, mivel az amerikai milliárdosok 2100 milliárd dollárral növelték nettó vagyonukat a járvány idején. A legtöbb hasznot a Demokrata Párttal szoros kapcsolatban álló Szilícium-völgyi vállalatok realizálták, mint például a Google.

A technológiai vállalatoknak kevés tényleges alkalmazottja van a régebbi, hagyományos iparágakhoz képest, de jelentőségükben már utolérték a tradicionális gazdasági ágazatokat, beleértve az újságírást is. Lehet, hogy az egyes szakemberek nem lettek gazdagabbak a járvány alatt, de ellentétben az állásukat elvesztett amerikai munkavállalók százezreivel – akik közül sokan az elmúlt két évben bezárt kisvállalkozásokban dolgoztak – a foglalkoztatásuk többnyire biztos volt.

Talán nem meglepő tehát, hogy ezek a szakemberek a saját státuszuk védelmében ösztönösen magukénak érzik azokat a Covid-politikákat, amelyek az őket támogató technológiai oligarchákat gazdagították. Persze ezt így kevesen vallják be. Ehelyett fasisztáknak nevezik a tiltakozó kamionsofőröket, és letartóztatásukat kérik, azért mert ők felismerik, hogy az egészségügyi szabályozások kíméletlenül hatékony – ugyanakkor erkölcsileg kifogásolható – eszközt jelentenek a lakosság megosztására a hatalom birtokosai által: az emberek vagy követik a szabályokat, vagy tönkremennek. Ezt a hozzáállást jól jellemzi Juliette Kayyemnek - Obama egykori belbiztonsági tisztviselőjének - érzéketlen megnyilvánulása, aki ismerősei körében a tüntetések leküzdésére a következőket ajánlotta: „Szúrják ki a kamionok gumijait, ürítsék ki a benzintartályaikat, tartóztassák le a sofőröket és ezután szállíttassák el a kamionokat.”

Nemrég Toby Green és Thomas Fazi, akik mindketten baloldalinak vallják magukat, egy sor kérdést tettek fel a baloldalnak a Covid-politikához való viszonyáról, amely negatív hatással volt a munkásosztályra és a déli államokra. „Miért döntött úgy, hogy a mainstream baloldal gyakorlatilag az összes Covid-intézkedést támogatja?” – kérdezték az UnHerd.com-on. És vajon a baloldal nevetségessé tette-e azt a gondolatot, hogy a vakcinagyártók motivációi nem a „közjó” érdekét szolgálják?

A válasz meglehetősen egyértelműnek tűnik: a baloldal azért viselkedett így, mert a közjóért való gondoskodás a tudománnyal együtt az elit tagjainak álcájává vált, akikről joggal gyaníthatjuk, hogy több közös vonásuk van a Moderna igazgatójával, mint egy oltásellenes beállítottságú kamionsofőrrel.

(A cikk fordítását Letoha Tamás tette közzé.)