"Létezik olyan, hogy az ember jól érzi magát a bőrében ott, ahol van, s nem kell sehová sem menekülnie. Ha létre lehetne hozni egy ilyen közösséget, ami ráadásul kizárja a félelmet, akkor egy lépést tettünk egy emberibb élet felé."
Vajon sikerülhet-e a mai kor emberének, a visszafordítani az idő kerekét, és bebizonyítani azt, hogy eleink ésszerűbben, a természetet jobban tisztelve éltek? S ennek érdekében a technika különféle vívmányairól lemondva, egy lényegesen egyszerűbb életet élve, elfordulni a kényelemtől. Mindezt azért, hogy megmeneküljünk a kizsigerelt természet bosszújától. Erre vállalkozott Géczy Gábor. És létrehozta a Magfalvát, ahol a Mintaként Alkalmazott Gondviselés szellemében élt és tanított.
Sajátos világlátása és karizmatikus előadásmódja sokakat vonzott. Jó volt őt hallgatni, csak úgy...
A mai naptól ő már nincs közöttünk, de itt maradtak a gondolatai, amiből sok sokáig lesz mit tanulnunk.
Nyugodj békében!
"Ülünk a kis embertároló dobozokban, mondjuk a nyolcadik emeleten, és fogalmunk sincs arról, hogy a hetediken ki ül alattunk. Ez a jellemző a mai életünkre. A legnagyobb baj a világgal pedig az – s e tekintetben teljesen mindegy, hiszünk-e istenben, vagy nem, mert mindenképpen teremtő lények vagyunk -, hogy a teremtés lehetőségét veszik el az embertől."
"Ez a világ sok ezer éven keresztül normálisan működött, többé-kevésbé kiszolgálta az embereket, akik emberi módon tudtak benne élni és meghalni. Pár száz évvel ezelőtt valami történt a világgal, erre én azt szoktam mondani, hogy vírusos lett. Itt nem valakikkel, egy szűk csoporttal van a baj, nem egy elnyomó réteggel, hanem alapvetően a gondolkodásba került bele egy vírus. Egy hibás információ, ami arra késztette az embereket, hogy teremtés helyett harácsoljanak, s ahelyett, hogy szeretetben élnének, inkább hazudozzanak. Nézze meg, mily sok külsőséggel van teli a világ. Én azt mondom, az ilyenekkel élő embereknek a szeretet hiányzik az életéből. S helyette pótcselekszenek, hogy legalább irigyeljék őket. Ami pedig Magfalvát illeti, mi abból indultunk ki, hogy ha az ember utat téveszt, menjen vissza addig a sarokig, amikor még tudja, hol jár. Ezelőtt úgy száz évvel normálisan működtek a nagycsaládok. Nagy családi közösségek voltak, és ezek óvták, védték, ellátták a tagjaikat. Egy falun belül a teljességet meg tudta élni az ember. Akkor is, ha ki se mozdult a falujából.
De Honoluluba sem kellett elmennie. Ezekről én azt gondolom, mind menekülések. Az ember nem érzi jól magát otthon, s azt gondolja, ha két hétre elmegy a csuda tudja milyen szigetre, ott majd jobban fogja magát érezni. Ezzel szemben én azt mondom, létezik olyan, hogy az ember jól érzi magát a bőrében ott, ahol van, s nem kell sehová sem menekülnie. Ha létre lehetne hozni egy ilyen közösséget, ami ráadásul kizárja a félelmet, akkor egy lépést tettünk egy emberibb élet felé. Egyébként a félelem nevében benne van, hogy micsoda. Fél elem. Nem ismerjük már a teljességet, nem ismerjük az egész-séget, és elkezdünk tartani attól, amit nem ismerünk. Az ideális közösség megteremtette magának az energiát, az élelmiszert, az egészséget, mindent. Önellátó volt. Száz évvel ezelőtt egy tanyának mondjuk két liter petróleum kellett egy hónapban. Ennyi volt a függősége, az importja. Nem rettegett attól, hogy jaj, lesz-e munkahelyem, lesz-e nyugdíjam, be tudom-e fizetni a számláimat, mert mindent megteremtett magának. Amikor mi itt, Magfalván nekiálltunk építeni az első vert falú vályogházat, döbbenetes volt látni az emberek arcát, hogy ennyi egy ház? Mi csináltunk egy húsz négyzetméteres házat, aminek az összköltsége körülbelül százezer forint volt. És télen kijárkáltunk oda, befűtöttünk, elbeszélgettünk, borozgattunk, s mindenki érezte, lehet lakni egy ilyen házban."
"Ki kellene kapcsolnunk a félelmet az életünkből. Száz éve még úgy ittak áldomást az emberek, hogy Isten, Isten. Tehát a másik emberben mindegyik az Istent látta. Hogy ilyenné válhassunk, ahhoz ki kellene kapcsolnunk a félelmeket. Nem kellene félnünk attól, hogy nem lesz mit enni, nem lesz hol lakni, és így tovább. S ha rájövünk arra, hogy szinte egy hét alatt megépíthetünk egy házat magunknak, akkor csak-csak elgondolkodunk, hogy miért is venném föl én azt a hitelt? Miért adósítom el magamat harminc évre? Az élelmiszert sem nehéz megtermelnünk magunknak, s ha erre is rádöbbenünk, akkor megint csak megkérdezzük magunktól, miért is halnánk éhen, ha elveszítjük a munkánkat? S ami a legfontosabb, eközben – mivel az ember a teljességben mozog – egészséges marad. Nem tud megbetegedni. Magyarán, ha az ember rájön arra, hogy mi mindent képes maga megteremteni, akkor egyszerűen nem fog rajta a félelem."
" Wass Albert gyönyörűen leírja a Hagyaték c művében, hogy éppen egy csomó katonát visznek a szovjetek hadifogságba, és közben leszáll a köd. Ott lenne mindenkinek a lehetősége a menekülésre, de az emberek zöme egyszerűen félelemből nem tud elmenekülni. Még akkor sem, ha tudja, sejti, hogy a biztos halálba megy. Mert azt legalább biztosan tudja, és beletörődik. Ma már nem olyan rabszolgaság van, mint régen, hanem sokkal finomabb. Ma már nem vasláncok vannak, hanem mondjuk a rádió, a televízió, a pénz tartja rabságban az embereket. Úgy leszünk rabszolgák, hogy amerikai típusú önéletrajzokkal mi kuncsorgunk a multiknál, hogy ugyan már, hadd legyek a rabszolgád. Ezért mondom, hogy ezen csak önként, saját maga tud változtatni az ember."
"Amit én látok, s amit a természettudományi tanulmányaim során megtapasztaltam, az az, hogy a Földünk beteg. S minden beteg élőlény védekezik. És a Föld élőlény. Ezt az őseink nagyon jól tudták. Egy élőlénynek pedig, ha megtámadja egy kórokozó, az első védekező reakciója, hogy megemeli a testhőmérsékletét. Ez a láz. Tehát a globális felmelegedés semmi mást nem jelent, mint hogy lázas a Föld. Ez ahhoz kell, hogy felgyorsuljanak bizonyos folyamatok, védekező mechanizmusok. Ezek már láthatók. Például az ilyen Golf típusú áramlatok már hűtik vissza a Földet azzal, hogy szétosztják a hőt. Ugyanezek megvannak a légkörben is. Mindenki azt hiszi, hogy sivatagosodás lesz a globális felmelegedés miatt, de érdekes módon éppen a fordítottja lesz. Gondoljuk végig! Maga egy élőlény. Mondjuk túl melege lesz, azért, mert közel ül egy kályhához. Nyilván, ha nem tud kimenni a szobából, akkor a kályha és ön közé odarak egy visszaverő felületet. Na most a Földön a legjobb visszaverő felület a hó. Én biztos vagyok benne, hogy ahelyett, amit várunk, a valóságban az fog történni, hogy nagy területeket hó fog borítani a Földön, és ezek amolyan billenésszerűen fognak elolvadni. Tehát árvizek lesznek, és nem az, amire mi készülünk. Mindezt meg lehetne gátolni, semmi mást nem kellene csinálni, mint használni a józan paraszti eszünket. Ha ezer esztendőn keresztül úgy működött a Kárpát-medence vízgazdálkodása, hogy ösztönösen tudták az emberek, a víz maga az élet, tehát minden csepp vizet meg kell fogni, akkor ma is ezt kellene cselekednünk. A megfogott víz elpárolog, visszahull reggel harmat formájában a növényekre, és nem kell öntözni. Nevetséges, hogy óriási pénzekért levezetik a vizet, majd ha vége az árvíznek, egy hét múlva már öntözni kell, mert repedezik a föld, olyan száraz. Lényegében kis dolgokon múlna ez az egész, csak éppen nem merünk asztalra csapni, hogy márpedig ez így lenne jó. Ráadásul minden azt sugallja, hogy kicsi vagy, porszem vagy, vacak vagy és egyedül vagy, ne fogj össze. Mint tudjuk, a politikusok némelyike is sugallta ezt. Régen az emberek azt választották meg mondjuk falubírónak, aki a legtöbbet tette a közösségért. Manapság olyanokat is látunk fontos poszton, aki a legtöbbet lopta el a közösségtől. Mi ez, ha nem eltorzult világ?"
"Attól, hogy most éppen lenn vagyunk, az csak egyet jelent. Innentől fölfele megyünk."
"Van egy nagyon fontos példabeszéd a Bibliában, az Újszövetségben. A tékozló fiú példája. Elindul ugye a fiú, mindenét eltékozolja. Vagyonát, hitét, mindent. Olyan helyzetbe kerül, hogy a disznók vályújából is enne már, de még onnan is elzavarják. Ma itt tartunk. Európa szemetét esszük, és még onnan is elzavarnak minket, mert már erre sincs pénzünk. Mindezt egy olyan országgal teszik, amely valamikor ez egész Európát képes volt ellátni élelemmel. Igen ám, de a bibliai példázatban itt történik egy váltás, mert a fiúnak eszébe jut, hogy mi a fenét keresek itt a disznó vályújánál, amikor van nekem egy atyai házam. És elindul visszafelé. Ez a lényeg. Elindul visszafelé, és itt az irány a fontos."
