"Tegnap voltam megint önkénteskedni a kórházban. Már olyan szintű a munkaerőhiány, hogy 1 nővér és 1 ápoló van egy 12 kórtermes osztályon, ahol kb. 48 beteg vár ellátást. A tegnapi estém során kiosztottam 12 kórteremben a vacsorát, akit kellett megetettem, megitattam, és utána megállás nélkül raktam rendbe a magatehetetlen, fél napja nyakig pisiben fekvő betegeket. Volt akire ráadtam a pelenkát, áthúztam az ágyát, átöltöztettem és 10 perc múlva félmeztelenül feküdt megint, mert letépkedte magáról a pelenkát... De a legijesztőbb pillanatom az volt, amikor egy gipszelt kezű beteg rohant oda hozzám jöjjek segíteni, mert egy néni leesett az ágyáról és a kövön fekszik. Ekkor "éppen" senki nem volt az osztályon rajtam kívül, egyedül meg nem bírtam felemelni a beteget, de nem is mertem, ki tudja megsérült-e, várni kellett, amíg találtam egy ápolót végre, aki segített...

Az is szörnyű volt, amikor a vak, demens néni kiabált, hogy nem tud pisilni és senki nem foglalkozott vele, hiszen katétere volt. Én végigkövetem a katétercsövet és kiderült, hogy oda volt szorítva az ágyrácshoz, elzáródott azért már majdnem szétrepedt a beteg hólyagja. Amikor kiszabadítottam a csövet egy liter pisi jött le pár másodperc alatt. És nem ez volt az egyetlen ilyen helyzet.

És akkor nem beszéltem azokról, akiknek nincsenek hozzátatozóik, nekik ki ad egy korty vizet ilyen emberhiány mellett?

Nem a kórházi dolgozókat hibáztatom, ők megtesznek mindent, amit bírnak, de ennyi egy főre jutó beteget nem tudna senki normálisan ellátni.

Mindig azért imádkozom, hogy se én, se a szeretteim ne kerüljenek kórházba. Miért nem teszünk semmit ez ellen?

Nagy Gyula Életterapeuta"

A történet valódiságát nincs lehetőségünk ellenőrizni. Viszont az ezer feletti komment a magyar valóság leképezése. Egymásnak feszülés minden szinten! Mocskolják egymást a hozzászólók - persze előkerül egy-egy saját történet is pro és kontra, ami újabb olaj a tűzre.

Csak egy kérdés: Normális ez a helyzet?

Egyetlen kiragadott komment egy vélhetően valós személytől:

"Keszthelyen le van ragasztva a nővér hívó gomb. Nagykanizsán három pelenka a napi adag (24 óra), mert ennyihez van kedve. Ezt a tudomásodra is hozzák. Felpofozza a nővér a magatehetetlen beteget. Este kilenckor elordítja magát, hogy kuss legyen reggelig, közben ők partiznak a folyosón éjszakába nyúlóan. Nyitott kórterem ajtónál esélytelen a pihenés. A kedvencem pedig a tv. Minek minden nővérszobába, ha nincs a betegre idő? Ez csak pár friss történet,de tudnám még sorolni. Nagyon szeretném,ha olyan fülekre találna,ahol érdemben foglalkoznának is vele."