Több mint másfél évvel azután, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kihirdette a COVID-19 járványt, az alapvető jogokat és a társadalmat továbbra is súlyosan korlátozzák a világ sok országában. Ne gondolja senki, hogy ennek nem lesznek pszichés következményei.

Anna Werksnies bécsi pszichológus szerint "A félelem után jön a harag, és ezzel együtt a szolidaritás, az integritás és a bizalom elvesztése."

Az osztrák szakember figyelmeztet a korona-válsággal kapcsolatos társadalmi fejleményekre.

"A bizonytalanság, az agresszió és a bizalmatlanság csendesen és titokban mindennapi életünk részévé válnak. A társadalom csoportokra bomlik, amelyek aztán egymással harcolnak."

Az osztrák egészségügyi szakember, kormánytanácsadó, Michael Sprenger 2020. március 30 -án, "The Corona Riddle" című könyvében kijelentette Sebastian Kurz most lemondott kancellár tetteiről: "Feltételezem, hogy miután sikeresen elhárította az egészségügyi rendszert fenyegető veszélyt és elérte a lezárási célt, rájött, hogy ezt a válságot politikailag is ki tudja használni. A közvélemény-kutatások során abszolút csúcsértékeket ért el. (...) Sebastian Kurz mindenesetre most a félelem fokozódására számít. ”

A félelemkeltés mint stratégia

Ausztriához hasonlóan ez történt Németországban is. A belügyminisztériumi  tanácsadók által készített dokumentumban a célzott ijesztgetési taktikákat írják le, mint a legfontosabb eszközöket arra, hogy a lakosság elkötelezze magát a kormány koronapolitikája mellett.

Anna Werksnies szerint "a legjobb stratégia arra, hogy valakit engedelmes, engedelmes vagy konformista legyen, egyszerűen megijeszteni. Minél inkább fél egy személy, annál inkább hajlandó bármit megtenni, hogy megszabaduljon a félelem erőteljes érzelmétől."

Sok pénzt költenek imázs tanácsadókra, kommunikációs szakértőkre, káoszépítészekre és lobbistákra is. A feltételezett megmentőnek akkor van a legnagyobb esélye, ha az érzelmileg terhelt fenyegetési forgatókönyvek, például a „menekülthullámok” vagy a Sars-Cov-2 vírus „tömegesen polarizálódnak”.

Bűnbak megtalálása

Amikor a félelem megjelenik az életünkben, nagy a vágy, hogy kötődjünk valakihez, aki gyógymódot ígér. Werksnies emlékeztet az evolúciós biológián alapuló emberi túlélési stratégiákra. Nem annyira a felszabadító minősége játszik szerepet, "hanem a jelenlét, a hatalom és az erőfölény". 

A felhasznált magyarázatoknak és érveknek „nem feltétlenül logikusnak vagy megalapozottnak kell lenniük, csak gyorsan és egyszerűen el kell jutniuk sok emberhez". Többek között erre nagyon alkalmas a közösségi platformok platform - mondja a pszichológusnő.

Ám a helyzet veszélyessé válik, ha a generált szorongás túl sokáig tart.

Ezután egy szelepet keresnek, hogy félelemből ki tudják engedni az elfojtott haragot. A "felszabadító" számára fontos, hogy ezután "bűnbakot" mutasson. A másfél éve tartó koronaválságban a hatalmon lévők az oltatlanokra, az oltás hatásosságában kételkedőkre hárítják át a felelősséget.

A politikusok szívesen vállalják a „felszabadító” szerepét, törekednek a hatalomra és használják ezt az egyszerű stratégiát.

Szabadság helyett irányítás

Ha a "mindenható felszabadító" szerepét hosszú távon megtartják, társadalmi válság fenyeget. "Talán éppen ezért a rend és biztonság garantálásának egyetlen eszközévé válik a mindenki figyelemmel kísérése" - írja a bécsi pszichológus.

Még a Szövetségi Alkotmánybíróság volt elnöke, Hans Jürgen Papier is kijelentette  a Die Welt napilapnak adott interjúban ez év márciusában , "hogy az ilyen intenzív, átfogó és nem csak rövid távú szabadságkorlátozások, korábban elképzelhetetlenek voltak. " A tényleges döntés arról, hogy mely védintézkedéseket milyen mértékben, milyen időtartamra és mindenekelőtt milyen kombinációban kell elrendelni, a lap szerint továbbra is a felhatalmazott "ügyvezetőre" bízzák. Megfigyelte:

"A politikai szereplők és a lakosság egy részének tudatában úgy tűnik, elfelejtették, hogy ennek az országnak az emberei szabad állampolgárok. Elidegeníthetetlen szabadságjogaik vannak. Nem alattvalók!"

A vírus használatban van

A több mint egy éve uralkodó de facto szükségállapot ellen ideje lenne felszólalni. Az előírt "új normalitás" sokak számára elviselhetetlenné vált. A vírust olyan intézkedések elfogadására használják, amelyek rendkívül korlátozzák a társadalmi, kulturális és gazdasági életet. Forrás